Egy rémisztő naplóbejegyzés nyomán...
Geri Sneidler naplójából...
Kedves naplóm!
Ma kaptam egy tollat. Most nem azzal írok, nehogy kifogyjon. De ott virít a tolltartómba. A nagynéném ajándékozott meg vele a születésnapom alkalmából, mert akármennyire holnap lesz az, ők nem lesznek itthon, mert elutaznak. DE nem ez a lényeg.
Az volt a furcsa, hogy a tollal ha bármit leírtam/rajzoltam az 1-2 percen belül megtörtént. Leírtam, hogy az osztályfőnökünk Mr. Beeks leesik a lépcsőn, és eltöri a lábát. Egy fogalmazásba kellett, amit órán kellett megcsinálnunk. Azzal a tollal írtam, amit kaptam, és 1 percen belül, miután azt a mondatot leírtam a tanár közölte, hogy lemegy a portára valamiért, és nemsokkal a kimenetele után az igazgatónő jött be azzal, hogy Mr. Beeks leesett a lépcsőn, és kórházba kellett vinni. Ez eléggé furcsa volt, de még nem annyira különös, mint ami utána történt. Lerajzoltam anyát, amint elejt egy tányért, és elvágja a kezét.
Mikor hazaértem azt láttam, hogy anyu kezéből ömlik a vér, és egy eltört tányér a földön hever. Ez egy cseppet megdöbbentőbb volt, mint a Mr. Beeks-sel történtek.
Unalmamban átmentem a szomszéd sráchoz, és osztálytársamhoz, és a legjobb barátomhoz is egyben, Brown-hoz. Kitaláltunk egy jó játékot, hogy különböző neveket írunk, és ahhoz egy-egy dolgot, ami megtörténhet velük, vagy ilyesmi.
Valahogy így nézhetett ki:
Beka-Menjen el egy étterembe, és kapjon ételmérgezést.
Louis-Kapjon el egy súlyos betegséget.
Rita-Menjen el ideggyógyászhoz, mert idegrohamot kapott.
Roland-Haljon meg autóbalesetben.
Ezeket egy cetlire írjuk, és egy kalapba szórjuk. majd amelyik cetlit húzzuk ki először az fog megtörténni legközelebb. Miután ez megtörtént megcsörrent Brown és az én telefonom is. Engem Beka szülei hívtak, hogy ételmérgezést kapott, és értesítsem az osztályfőnököt, vagy aki jelenleg vigyáz ránk Mr. Beeks helyett. Brown-t Louis szülei hívták, hogy kórházba került. Brown otthoni telefonja is megcsörrent, és azt az anyukája vette fel. Azt mondta, hogy Rita és Roland szülei keresték, (ők ketten ikrek) hogy Rolnad súlyos autóbalesetet szenvedett, és meghalt, és Rita idegrohamot kapott Roland halála miatt.
Itt már teljesen izgatott voltam, ez a toll megvalósítja az álmainkat. DE csak a rosszakat! Ha jót írtam vele semmi nem történt. Rettentően ideges lettem. A tollat meg kell semmisíteni! Azonnal elvittem a legközelebbi szemeteshez. Kidobtam. Megszabadultam a tolltól.
DE ezt csak hittem. A toll mikor felmentem az emeletre Brown-éknál, ott hevert az asztalon.
Ekkor fogtam a tollat, és hazajöttem. Leraktam az asztalra. Hirtelen azt hallottam, hogy a toll hegye a papírt karcolja. Odanéztem, és a toll magától írt. Leírta E/1-es személyben, mintha én lennék, hogy anya meghal. Akárhányszor húztam át, dobtam ki a papírt 1 percen belül, mindig ugyanott hevert az asztalomon, mintha mi sem történt volna. Anyu meghalt.
De a tollnak ez sem volt elég. Leírta, hogy apu, és a nagyiék is elmennek a túlvilágra. Megtörtént.
Reggel arra lettem figyelmes, hogy a toll hegyen megint halkan serceg a papíron. Odanéztem, és akkor megtörtént, amitől féltem: azt írta le, hogy meghalok, 1 napon belül. Azóta 23 óra telt el. Remélem nem válik valóra.
Szia.
1 óra múlva a srácot a rokonai találták meg, holtan.
A toll ott hevert az asztalán, alatta a papír: 1 nap múlva meghalok.
Rém történetek:
A végzetes buli
Egyik este Mary szülei konferenciára mentek, otthon hagyták Maryt, és a lelkére kötötték, hogy ne tartson bulit. De Mary, amint szülei elmentek, rögtön elkezdett készülődni, és minden barátját meghívta a bulira. A buli egész éjszaka tartott, amikor hirtelen beborult az ég, hatalmas vihar lett. Villámlott egy nagyot, és hirtelen kiment az áram. Két ember fölment a padlásra, hogy megnézze a biztosítékot. Megbeszélték, hogyha három percig nem jönnek le, menjen utánuk két pár, hogyha segíteni kell, vagyilyesmi. A vendégek, és Mary vártak egy percet, három percet, de nem jött le senki. Fölment újabb két ember, de azok sem jöttek le. Fölment a következő pár, de azoknak is nyoma veszett. Már csak egy pár volt, és Mary egyedül. Azok is fölmentek. És csodák csodájára azok sem jöttek le három percig. Mary-nek föl kellett mennie. Fölért a padlásra. Felkapcsolta a villanyt, és a padlás televolt a vendégek hulláival. Mary láttott egy papírdarabot a padlás mási végén. át furakodta magát a hullatengeren, ésfelvette az papírdarabot. Ez állt rajta: Fordulj meg! És Mary megfordult. Hirtelen egy kést döftek a mellkasába! Ekkor felébredt! Nagyon megkönnyebbült, nagy kő esett le a szívéről, hogy ez csak egy álom volt. Délelőtt a szülei közölték vele, hogy konferenciára kell menniük.
A bernáthegyi
Volt egyszer egy kisfiú, úgy hívték, hogy Sandy. Egyszer szüleinek el kellett utazniuk egy fontos üzleti út miatt. Otthonhagyták Sandyt egy időre. De a kisfiú nagyon félt egyedül, de a szülei megnyugtatták, hogy a kutyájuk (aki egy bernáthegyi) biztosan meg fogja őt védeni, csak éjszaka nyújtsa le a kezét az ágyról, és a kutya megnyalja. Akkor biztonságban van. Sandy ágya mellett ott fegüdt a bernáthegyi a kisfiú lekapcsolta a villanyt és lefeküdt aludni, de azért a biztonság kedvéért lenyújtotta kezét. A kutya megnyalta. Sandy az éjszaka közepén csöpögés hangjára ébredt fel. Lenyújtotta a kezét,a kutya megnyalta, á így nincs mitől félni, gondoltra, biztos csak a vízcsap csöpög. Elaludt. Egy pár óra múlva megint csöpögés hangjára ébredt. Lenyújtotta a kezét, a kutya megnyalta. Sandy kissé nyugtalanul, de elaludt. Egy óra mulva megint csöpögés hangjára épredt, a kutya megnyalta ugyan a kezét, de Sandy még is felkelt, hogy megnézze mi csöpög. Hirtelen látta, hogy a kutya nincs az ágya mellett. Fölnéz és látja, hogy a kutya a szoba közepén fel van akasztva. És az ő vére csöpög. Egy cetli van akasztva a nyakába. Sandi odamegy és megnézi. A cetlire ez van írva: Nem csak a kutya tud nyalni...
A toll